„Eddig is mindig kiálltam a családállítás mellett, és a saját példáimon keresztül meséltem, hogy működik, de hogy 5 órával az állítás után munkát kapjak...húha… ez még számomra is hihetetlen...de igaz:) Az interjú olyan jól sikerült, hogy azonnal felvettek, ráadásul nem is arra a pozícióra, amire interjúra mentem, és viszonylag jó feltételekkel. Lehet, hogy ez még nem az álom munka, de most már van erőm és vágyam azt keresni emellett:)”
„Péntek óta valami ténylegesen megváltozott bennem. Másként látom a világot. Olyan tartalmas és boldog hétvégém volt, hogy nem is emlékszem ilyenre. Mindennek örülök, mindenben meglátom a jót. A saját dolgaim, mintha kezdenének összerázódni. Egyre erősebbek a késztetések, az érzések, hogy menni fog és képes vagyok rá. Jó a „kép, amit elém vetítettél: az anyai vonal "nyomását" pozitív tolását, szinte fizikálisan is érzem. Érzem, hogy mögöttem vannak, hogy azt szeretnék, hogy haladjak, tegyem a dolgom és bízzak magamban.”
„Általában végigalszom az éjszakát, de most arra ébredtem, hogy hallom a kellemes, megnyugtató, bölcsen búgó szavaidon keresztül, ahogy mondom, gondolom, érzem, kiabálom, aztán csendesen mantrázom a hálás köszönetet és egyúttal a békés, csendben és nyugalomban megélt, boldog párkapcsolat utáni vágyam! És csorog a könnyem. Hihetetlen. Hogy találtál rá a lényegre? Kimondtad és kimondtam, amire igazán vágytam! És a kép, amit láttam... Borzongatóan igaz... Köszönöm, hogy vagy! Hogy itt lehettem! Hogy részese lehettem, láthattam, tapasztalhattam... Így érzem, nem vagyok egyedül, mindenkinek van csomagja, baja, problémája. Egész nap egy pillanatra sem elbizonytalanodva, ugyanazzal a határozott kedvességgel, erővel, ugyanannyi figyelemmel MINDENKI gondját-baját-tragédiáját, és úgy érzem, mindenkinek azt mondtad, amit akkor és ott hallania KELLETT!”
"Szeretném megosztani veled a ma hajnali álmomat. Arra eszméltem, hogy mindkét csuklómon látszik egy vastag vörös sáv. Pont olyan, mint amikor lekerül róla valami, ami folyamatosan irritálta a bőrt. Mondjuk egy bilincs. Megnyugvással vettem tudomásul, hogy valaminek ez a vége."
„Megint fontos ponthoz jutottam: ma láttam egy posztot a FB-on ("Szeretlek, Anya, és köszönök mindent"), és én is ki tudtam mondani, csak úgy, magamtól, és, hogy hiányzik...jó volt...belebőgtem....A héten volt a halála 5. évfordulója, de még sosem voltam képes ilyen érzelmekkel megközelíteni. Már megy, pedig nem gyakoroltam :) Olyan érdekes, hogy amióta nálad voltam, egymás után jönnek azok a dolgok, amelyek valamilyen módon terelgetnek engem, löknek rajtam egy finomat, vagy épp egy embereset, felszínre hoznak valamit, és ez mind segít nekem.”
„Nagyjából egy hete voltam nálad családállításon, a biztosan gyakori "nem találom a megfelelő párt" problémával. Azt tanácsoltad, hogy ki kell szélesíteni a keresési horizontot és nem feltétlenül a határozottnak tűnő fiúkat választani, sokkal inkább a laza, vicces típust, aki képes értékelni. A családállítás utáni nap visszautaztam oda, ahol tanulok. Este találkoztam a barátaimmal, és részletesen elmeséltem nekik a családállítást, a tanulságait és az új gondolkodási módot, amit el kellene sajátítanom. Mindenki nagyon helyeselt, és ebben a pillanatban odajött hozzám egy fiú, aki mint nem sokkal később kiderült, pont az a típus, akit lefestettem korábban, vicces és laza. :D Szóval utána mondták a barátaim, hogy alig tudták abbahagyni a nevetést, olyan volt, mintha az ég küldte volna. Egyáltalán nem gyakori, hogy az emberhez csak úgy a semmiből odamegy valaki. És nem, nem hallhatta, hogy miről beszéltünk.”
„Ezúttal a munkahelyi problémákat jártuk körül. (Másfél év munkaviszony után küldtek el.) Most már más szemszögből szemlélem a történteket, és hihetetlen, de ennek az elbocsátásnak köszönhető, hogy helyére került egy elveszett láncszem az életemben. Köszönöm, hogy útmutatást adtál, és kizökkentettél az egy helyben toporgásból. Eddig úgy éreztem, mint aki úton van, de valami miatt nem halad, és inkább kiteszi az elakadásjelzőt. Ennek már vége, az elakadásjelzőt betehetem az autó csomagtartójába, és végre elindulhatok az utamon. :o) Úgy érzem, energikusabb, és felszabadultabb lettem az állítás után. Sokszor a fülemben csengenek az állításon elhangzottak, és mindezek további gondolatokat ébresztenek bennem.”
„Nem tudom, emlékszel-e rá, hogy leképeztük, melyik a hozzám legközelebb álló nyelv az általam beszélt 3 nyelv közül: francia, német, orosz? Csodálatos érzés volt személyesen átélni, hogy fedetten, azaz ösztönösen is a franciát választottam. (A józan eszemmel mindig is a francia volt a kis kedvenc. :o) ) Ilyen élményben még nem volt részem!!! Talán ennek az euforikus állapotnak tudható be, hogy elfelejtettem rákérdezni még egy fontos dologra. Jó lett volna leképezni azt is, hogy érdemes-e multicégeknél is próbálkoznom az álláskeresés során? De azt hiszem, hogy a szakmai potenciál, az életfeladat és az álommunka megerősítésével képes leszek már dönteni ebben a kérdésben!!!”
„Folyamatos nyugalmat érzek. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire nyugodt, vagy voltam-e egyáltalán bármikor. Néha még megfordul a fejemben pár gondterhes gondolat, de az érzés, ami ezt követni szokta, nincsen. Fura is, hogy nem aggódom már ezeken a dolgokon. A férjem is észrevette már másnap a változást és azóta közelebb is kerültünk egymáshoz :) remélem ez egy jó irány és ennél már csak jobb lesz :)”
„Minden nap olyan nagy szeretettel gondolok Rátok! Annyira jól vagyok, annyira jó volt anyuval otthon! Gyönyörűnek érzem magam, elkezdtem fogyni, női jógázok, tekerem a szobabicajt, eltűnt az érzés, hogy allergiás vagyok és beteg. (Azért egészségesen igyekszem enni, de már örömmel, és nem görcsösen és félve.) Megint kaptam fizetésemelést! :)”
„Képzeld, szombaton randim volt. Több mint 5 éve nem volt férfi az életemben. :)Egy barátnőm úgy gondolta, hogy a kollegája nagyon illene hozzám, mert meglátása szerint nekem az átlagosnál érzékenyebb férfira van szükségem, aki bepótolja a sok hiányt, amit eddig begyűjtöttem, a kiválaszttt férfi pedig pont azért nem talál magához illő lányt, mert a mai lányoknak túl sok ez a figyelmesség és romantika. Micsoda kerítő észjárás! :)) 1-2 napig beszéltünk emailben, néha munka közben, pénteken reggel írtam neki, hogy nagyon szívesen ücsörögnék inkább egy kávéval egy tóparton a hajnali hidegben. Majd megkérdezte péntek este, hogy akkor jöhet-e értem szombaton reggel 6-ra :)) Nahát! Igent mondtam. :) Lehet erre nemet mondani? :) Nagyon jól éreztem magam, biztonságban! Hát ez is új! Na de aztán vasárnap éjjel beindultak a régi félelmek! Elkezdtem agyalni, hogy de ő nem is jó pasi, és mit fog szólni a környezetem, és nem olyan, akit elképzeltem külsőre, és különben is egy magasságú velem, és az milyen ciki... Jesszus! Volt minden... Sikerült teljesen felturbóznom magam menekülésig, majd azt mondtam, na akkor nézzük azt a gumicsontot, most hogy is néz ki! :) Sikerült! Megfejtettem! Visszajöttek az érzések: nem mondhatok nemet, ha úgy érzem, meg kell felelnem, beáldozom magam, nem irányíthatom az életem... Aztán előszedtem az oldómondatokat, amiket az állításnál mondtunk! Egyszer csak érkezett az erő, először dühös lettem. Engem aztán nem fog senki irányítani, majd én tudom, nekem mi a jó! Ne merjen senki kritizálni, mert senkinek nincs joga hozzá! Na és akkor jött egy óriási szédülés, és elmúlt minden félelem, és a düh is. Csoda jókat alkottál az állítások alatt! Ez igazi művészet!”
„Augusztusban megszületett a lányunk. A születése gyors volt és szép, mint a nővére világra jövetele 2 éve. Az akkori állítás Sándornál szülés témában úgy látszik egy (vagy több?) életre szóló volt. Életem két meghatározó és legszebb élményét köszönhetem neki, ezek azok amiket sosem fogok elfeledni.”
„Az a mondatod,hogy „nem olyan anyára van szüksége a fiamnak,amilyet magamnak szettem volna, hanem olyanra, amilyen én tudok lenni, mert neki ez a jó", sok mindent a helyére tett. Nem bújtam végre a férjem mögé, magam álltam anyám elé és vállaltam a döntésem. Persze minden voltam csak királykisasszony nem. De valami megváltozott, már nem aggódom anyám érzései miatt,nem ugrik össze a gyomrom,ha beszélek vele. Később bocsánatot kért,MÉG SOHA ÉLETEMBEN NEM TETT ILYET SE VELEM SE A CSALÁDBAN SENKIVEL.”
„Amióta megfogalmaztuk ezt az alkotóművészeti titulust, azt érzem, a helyemre kerültem végre. Mintha mindig egy kisiklott sínen haladtam volna, és most kerültem rá az igazira, teljesen, stabilan. Sok mindent azonnal másként érzékeltem/érzékelek. A dolgok egy szempillantás alatt minőségileg is átformálódtak. Szóval, szuperül érzem magam! Ja, és azóta egyfolytában a következő projekten töröm a fejem, alig várom, hogy beleássam magam. És még valami érdekesség. Az állítás utáni napokban 4 felkérést kaptam (csak úgy a semmiből), mint előadóművész... Nagyot nevettem ezen:)”
„Így az év végéhez közeledve, mindig számot vetek, hogy mi minden történt velem, mit tanultam és kinek mondhatok köszönetet a fejlődésemben? Te is ezek közé az utóbbi emberek közé tartozol. Azt hiszem márciusban jártam nálad, igen mély lelki állapotban kerestelek fel. Tudom, hogy sokan járnak hozzád így emlékeztetőül: megcsalás utáni talpraállás együtt azzal az emberrel, aki megcsalt. Cipeltem az anyámék konfliktusát, hiszen apám is megtette anyámmal. Bizalmatlanság a férfiakkal szemben, amit meg kellett oldani. Akkor azt mondtad, hogy jó kis tanítómestert választottunk magunknak egymás személyében, de ha sikerül megoldanunk a helyzetet, ebből nagyon jó és szép dolog is kisülhet. Mit mondjak, nem egyszerű és sima ez az út, de elindultunk. Azóta (még nagyobb mélypont után) felismerte a párom, hogy valamit kezdenie kell magával, ha úgy szeretne élni, ahogyan ő elképzelte és szeretné. Cipel ő is egy elég nagy zsákot a hátán, amiből a köveket szépen dobálja kifelé. Kezdjük elhinni mindketten, hogy dolgunk van együtt és szeretnénk megőrizni ezt az állapotot, amiben mindketten oldódunk, megismerjük egyre inkább magunkat és egymást. Mondhatom, hogy elindultunk a tudatosság felé. Sokat változtunk és rengeteget teszünk a boldogságunkért. Végezetül, csak szerettem volna megköszönni, hogy olyan sokat segítettél, hogy sikerült felismernem, hogy én dönthetek másként, hogy nem kell az életemet bizalmatlanul élnem, hogy van más út is. Úgy érzem jól döntöttem és nagyon hálás vagyok neked az erőért, a bizalomért a hitért, amit akkor kaptam tőled.”
A KORÁBBI ÉVEK (2011-15) VISSZAJELZÉSEIT IDE KATTINTVA TALÁLOD MEG.
SZÍVESEN MEGTANULNÁD, AKÁR ÖNISMERETI CÉLLAL IS EZT A MÓDSZERT? OLVASD EL ITT, HOGYAN CSATLAZHATSZ!