Cikkek
MIT TUDTAK JOBBAN A DÉDSZÜLEINK A HÁZASSÁGRÓL?    
2018. február 4.
Egyszerű lenne ráfogni a világ változására a mai párkapcsolatok törékenységét. Abban, hogy manapság keveseknek sikerül a holtomiglan – holtodiglan, benne van, persze, a felgyorsult tempó, a sok, elérhető információ is. Ezért feltehetnénk úgy is a kérdést: mi mindenről nem tudtak régen a nők és férfiak, ami lehetővé tette számukra, hogy megtartsák a házassági fogadalmukat. És van itt még valami, ami az elkerülhetetlen fejlődés következménye: már képesek vagyunk egyedül is boldogulni. FEBRUÁR 10-én SZERELEMNAP lesz a Rendszerakadémián: a családállítás segítségével érthetőbbé és működtethetővé válnak a modern párkapcsolatok is. Klikk a folytatásra!

Az édes élet illúziója

Az internetet és televíziózást megelőző időkben legfeljebb a moziban csodálkozhattak rá a nagyszüleink, dédszüleink arra, másképp is lehet élni, mint amit a szűkebb és tágabb környezetükben láttak. Ezért ez a „másképp” nagyon távolinak, misztikusnak, és elérhetetlennek tűnt. A legtöbben fel sem ismerték közülük, hogy nem boldogok. Vagy ha netán rájöttek arra, valami nem stimmel a párkapcsolatukkal, nem mertek változtatni. A rossz házasságból kilépő kevés, merész kivétel ugyanis nagy árat fizetett a szabad akaratáért. A többiek megszólták, kiközösítették azokat, akik tükröt tartottak eléjük. De vajon miért?

Az odatartozás szükségszerűsége

A családállítás módszere segít megérteni hogyan kezdődött, és hol tartunk most. Minden az első emberi felismerések egyikéből indul, azaz, hogy az egyén túlélési esélye sokkal nagyobb akkor, ha csoport (család) erejét is használja. Ez volt az ősemberek klánjainak egyik legfontosabb tapasztalása: együtt könnyebb vadászni, élelmet szerezni, védekezni, stb. Innen elindulva az ösztönös biztonságra törekvés – a valahova, valakihez kötődve életben maradni, és továbbadni az életet – sok évszázadon át felülírta a boldogság lehetőségét. Így már érthető, hogy minden társadalmi elvárás a nemzetek, országok fennmaradásához elengedhetetlen házasságok, családok, egyben maradását erősítette.

A gyengébbik nem ereje

Ezt a stabilitást kezdte ki az az információrobbanás, amivel felgyorsult a világ. A nők szerepe átértékelődött, a helyzete változott, a technikai fejlődés pedig természetessé tett, hogy az egyén immár egyedül is életképes. Érzelmi síkon valójában semmi nem más ma, mint a nagyanyáink idejében volt. A mai nők is képesek szeretni, gondoskodni, tisztelni, stb. Szerelemre, gyerekekre, boldog családra vágynak. Csak közben vannak saját céljaik is, és hamar tudatosul bennük, hogy olykor épp a társuk akadályozza meg őket az előrelépésben. Viszont mernek újrakezdeni, a következő kapcsolatukig pedig önállóan is boldogulnak. Már nem kiszolgáltatottak.

A szabadság olykor ijesztő varázsa

Ahol ma tart a világ, esélyt ad arra, hogy egy életbe több életnyi élmény is beleférhessen. És ahogy nem kötelező ugyanott megöregednünk, ahol megszülettünk, több, hosszú párkapcsolatunk is lehet a felnőtté válásunktól a halálunk pillanatáig.  Bennünk van a felmenőink minden tudása, és tapasztalata, csak amíg nekik egyrészt kiszámíthatóbb sors jutott, a boldogságuk pedig a szerencsén is múlott, nekünk nem kell beletörődnünk a véletlenül alakuló körülményeinkbe. Ezekkel a lehetőségekkel azonban komoly felelősséget is kaptunk. A szabad akarat tehát nem más, mint olyan döntések láncolata, amelyekkel az életünket irányítjuk.

Féderer Ágnes

Ki a számodra megfelelő partner? Miért választasz nem választható társakat? Vajon vannak-e szabad vegyértékeid? Van-e jövője a párkapcsolatodnak? Miért fontos a társviszonyban az adok-kapok egyensúlya? Mi a különbség a nagy szerelem és a valódi szerelem között? Hogyan döntheted el, együtt maradj-e pároddal?

Február 10-én minden kérdésre választ találunk. Kattints IDE a program részleteiért.

Főoldal / Cikkek