Halványan még emlékszem az anyai dédnagymamámra. Megtört, fekete fejkendős öregasszony volt. Ám az egyik, rám maradt fiatalkori fényképén, ahogy büszkén kihúzta magát a fotográfus előtt, még bizakodás van a szemében, és olyan ártatlanság, amelyről a mai világban már elképzelésünk sincs. Nem volt könnyű élete. A dédnagyapám Budapesten dolgozott nagy építkezések vezetőjeként, sok pénzt keresett vele, ám az alföldi tanyára ebből csak nagyon kevés jutott haza. A javát elvitte ugyanis a lóverseny, kártya, mulatozás. A dédnagymamám megszokta, hogy csak magára számíthat, szinte semmiből tartotta fenn a talpalatnyi gazdaságot.

A nagymamám, aki két nővérével együtt sokat nélkülözött gyerekkorában, miközben az apja nagyvilági életet élt, soha nem bízott meg a férfiakban. A dédnagymamám korát megelőző függetlensége benne mindenkit irányítgató távolságtartásként jelent meg, amit anyám magányos, társ nélküli életre váltott. Ők az én női felmenőim. Vettem az üzenetüket: egy nő akkor van biztonságban, ha nem szolgáltatja ki magát a férfiaknak.

A családállítás nézőpontjából azonban világosan látszik az is: a dédnagymamám kétségbeesett önállósága valójában már félreértésből fakadó elakadás lehetett. Férfiak nélkül is túl kell élnem helyett, a férfiakra nem lehet számítani tapasztalás. Az ő elakadása pedig láncreakciót indított el, nagymamám és anyám is olyan élethelyzeteket teremtettek tudattalanul maguknak, amelyekben ezt az ősi túlélő erőt megérezhették.

Biztos, hogy volt valaki a női felmenőim között, aki még tiszta lappal indulhatott. Nem tudni mi történt aztán, netán megölték az apját, férjét, ezért kényszerült megmutatni az erejét, hogy férfiak nélkül is megy?

Jó vele összekapcsolódni, megérezni ezt a hatalmas női erőt. Ez az erő itt van bennem is, életre kelthető, és lehetővé teszi, hogy a magam módján csináljam. Nem kell lemásolnom azt a lojalitásból eltévesztett, és az odatartozást biztosító női stratégiát, amit az előttem járó három generációnál látok.

Soha nem voltam dühös anyámra, amiért apa nélkül nőttem fel. Ösztönösen innen néztem: nagymamám épp azzal akarta bizonyítani a függetlenségét, hogy az alföldi tanyáról Miskolcra költözött. Így ismerte meg a nagyapámat. Anyám sem véletlenül ment hozzá aztán apámhoz, akit faképnél hagyott még a megszületésem előtt. Azon vesztek össze, hogy apám nem volt hajlandó a kútról vizet hozni, mit szólnának a szomszédok, ez nem a férfi dolga. Anyám így saját jogon is bizonyítékot talált arra, amit az anyja, és nagyanyja már megtapasztalt a férfiak önzéséről.

Képzeletben most összekacsintok azzal a bizonyos női felmenőmmel, aki megélte, túlélte, bizonyított. Szívesen elmondanám neki, hogy jó házasságban élek, az egyetemen, a munkáimban mindig sok férfi vett körül, számítottam rájuk, jól kijövök velük. És nagyon tisztelem a dédnagymamámat, a nagymamámat és anyámat is. Ők a maguk módján őrizték ezt a túlélő erőt, ami nekem is segít abban, hogy nem hagyom el magam, amikor egyedül kell cselekednem. Ezt használom belőlük, a hitet, hogy képes vagyok önállóan is megoldani.

A dédnagymamámnak három lánya volt, nagymamának egy lánya született, anyámnak is ugyanígy, én. Fiút hoztam a világra, talán annak a jelzésére is, hogy a férfiaknak újra van helyük a családunkban.

Féderer Ágnes

A családállítás módszerével megtaláljuk neked is azt a felmenődet, akiből erőt meríthetsz. Az ősök erejével pedig megcsinálhatod! Nézd át az ESEMÉNYEKET, hogy tudd hova kell jönnöd, és mikor van rá lehetőséged.

Ha pedig többet szeretnél megtudni erről a nézőpontról, az alapcsaládodban működő törvényekről, és arról, hogyan tudsz összekapcsolódni a felmenőiddel, akkor iratkozz be hozzánk. 2018. október 6-7-én új családállítási csoportot indítunk! Klikk IDE a részletekért.