Férfitársaság mögé is el lehet bújni a női szerep elől

Linda kislány kora óta következetesen utálta a szoknyákat. Ez a ruhadarab szimbolizálta számára a gyengeséget, nyafogást, amitől ösztönösen irtózott. A 29 éves lány elvált, a meglehetősen korán kötött, és rövid házasságát nehezen viselte. Nem ment neki a feleség szerep, már akkoriban szívesebben túlórázott a fotólaborban, ahol szinte csak férfiak vették körül. Inkább sörözött munka után a kollégákkal, mint hogy vacsorát főzött volna otthon, a konyhában.

A válság miatti leépítések aztán őt is érintették, szinte elsőként rúgták ki a munkahelyéről. Mivel nem igazán válogathatott az új állások között, kénytelen volt beállni egy olyan vállalkozásba, ahol nem csupán a közvetlen munkatársnői voltak nők, de még a főnöke is a gyengébbiknek tartott nemet képviselte. Innentől kezdve napi nyolc órán át női csevegést hallgathatott divatról, gyerekekről, receptekről, pasikról.

Valamilyen családi történetben rejlik az ok

A volt a legfurcsább, hogy Linda egyáltalán nem érezte rosszul magát az új közegben. Sőt, a kolléganőit figyelve nagyon is sokat töprengett azon, mi lehet a baj vele, ő vajon miért nem akar családot alapítani, gyereket szülni?

Az elalváshoz már nem volt elég egy sör esténként, kettő, sőt olykor három üveggel is elővett a hűtőből. Aztán már reggel, munkába indulás előtt is kibontott egyet. Ez volt az a pillanat, amikor nagyon megijedt, és külső segítség után nézett.

- Miért nem találom a helyemet az életemben? Hogyan tudnék megváltozni? – ezeket a kérdéseket tette fel a családállítási csoportban. Amikor a családjáról kérdeztem, hirtelen elkomorult, azt mondta, összeugrik a gyomra erre a szóra.

- Valahogy sosem éreztem magam közéjük valónak – mesélte aztán. – Két nővérem van, az egyik tíz, a másik nyolc évvel idősebb. Anyám mindig azt mesélte, hogy apám nem nagyon örült, amikor negyven felett harmadszor is teherbe esett. Az békítette meg csupán, hogy nagyon hitt benne, végre fia születik majd. De én „csak” lány lettem.

Gyerekkori tévedés és szeretetből meghozott áldozat

A felállítás segítségével kiderült, Linda nagyon sokat szenvedett attól, hogy a nemével csalódást okozott az apjának. Tudattalanul oly annyira hatott ez rá, hogy megpróbált a kedvéért fiúvá válni. Nadrágot, meg rövid hajat hordott, autókkal játszott, és az apja szakmáját tanulta ki.

Sörözni pedig azért kezdett már kamaszkorában, mert így esténként együtt ihatott az apjával a tévé előtt. Ilyenkor mindig volt néhány olyan közös perc – az anyja és a nővérei közben a konyhában főztek, mosogattak –, amikor közel érezhette magához a férfit.

A családfelállítás vezette rá Lindát arra, hogy nem kell mindenáron megfelelnie az apjának. A gyerekek persze bármit megtennének a szüleikért, szeretetből megpróbálják megvalósítani az álmaikat, vezekelnek helyettük, de akár még az életüket is feláldozzák értük, ha abban hisznek, hogy ezzel jót tesznek, segítenek nekik. Ha úgy érzik, hogy erre van szükség, habozás nélkül lemondanak tehát a saját boldogságukról.

Kényszerítő erővel ható folyamatok

Nagyon gyakran azonban tévedésen alapul ez a gyermeki áldozat. Linda például azt hitte, fiús viselkedéssel mentheti meg a szülei házasságát és a családi békét. Megpróbált besegíteni ezzel az anyjának, aki ugye „csak” lányokat volt képes szülni, és közben beteljesíteni az apja vágyait is, aki szeretett volna egy fiút is a családba. Ilyenkor családfelállítással lehet tudatos szintre hozni, és megmutatni a lélek szinten ható összefüggéseket. Ez a módszer segíthet abban is, hogy a lány megértse, mindegy mi volt a szülei között, az az az ő dolguk, neki pedig a saját sorsával kell foglalkoznia, maga dönthet tehát arról is, milyen ruhában jár, és kivel él együtt.

Belső változásból külső átalakulás

Linda néhány héttel a családfelállítás után farmerszoknyában jelent meg a munkahelyén. Edzőcipő helyett magassarkút húzott hozzá, a kolléganői pedig nem győztek kedvesen viccelődni vele, miért is takarta el eddig a formás lábait.

Amikor a legközelebb hazament a szüleihez ebben az öltözékben, az anyja szemébe könnyek szöktek, és legnagyobb döbbenetére az apja is mosolyogva bókolt neki. Sőt még azt is kimondta: nagyon büszke rá, hogy ilyen csinos lánya van.  

Féderer Ágnes

Szeretnél te is segíteni azoknak, akiket valamilyen tudattalan folyamat visz tévútra? Jelentkezz a képzésünkre, legyél te is családállító.