Miért kell időnként rendet raknod a lelkedben?

Azért, mert hajlamosak vagyunk úgy megúszni leválást, búcsúzást, elengedést, hogy a történet szép részével felülírjuk azt a tényt, hogy vége lett. Így azt rögzítjük, hogy még mindig van, hat, elérhető. Aki így tesz, a gyerekek mágikus hitébe, fantáziavilágába tolja vissza magát. Bármi lehet, bármi megtörténhet. Sajnos a tények makacs dolgok, ami nincs, az után hiába vágyakozunk.

Baj, hogy még mindig reménykedsz?

Ha van esélyed arra, hogy valóság legyen a vágyaidból, ne add fel. Ám azt, aki végleg elment, és azt is, ami már megtörtént, lezárult, nem lehet visszahozni. Ha olyan után áhítozol, ami nem megvalósítható, kilépsz a jelenedből, egy légüres térbe kerülsz, ahol megáll az idő, és nincs esélyed megélni valós érzéseket.

Mi legyen a méhen belül elvesztett ikertestvéredet szimbolizáló macival?

A családállítók egy része azt ajánlja, hogy ahelyett, aki nagyon hiányzik (az ikertestvéred mellett lehet szó például elvetetett vagy elvetélt gyerekről, lelépett szerelmedről) vegyél magadnak plüssmacit, rakjál követ az asztalodra, stb., azaz kapcsolódj össze vele egy élettelen tárgyban. Gondolj bele, egy halott lelket költöztettél bele a macidba. Ott ül az ágyad szélén, és téged bámul. Ideje elgyászolni, és valamilyen rituáléval elengedni. Az életed majd a maci után kezdődik.

Hogyan lehet jól elengedni?

Fájdalommal, bátorsággal, belenyugvással, és tisztelettel. Ha rituálét akarsz, indíts útnak a levegőbe egy papírsárkányt, léggömböt, papírhajót a vízen. A macidat is nyugalomra helyezheted akár a földben, akár egy természetes folyóvíz sodrására bízva. Egy a lényeg, hogy megéld, tőled távolodik. Nem tudsz utánamenni. Eltűnik a szemed elől, és már csak a szívedben van helye. A lelked ekkor szabadul fel.

Féderer Ágnes